3. fejezet

Kaley �s Stefan k�s�ret�ben elmentem a kicsi�rt. Hihetetlen mennyi inform�ci�t z�d�tottak a nyakamba �s m�g el is v�rt�k volna, hogy mindent megjegyezzek. K�z�ltem, hogy ink�bb �r�sos haszn�lati �tmutat�t k�rek. Cs�ny�n n�ztek r�m, de az�rt le�rt�k a tudnival�kat, v�g�l azt is, mire lesz sz�ks�g�nk. �gy h�t els� utunk a bev�s�rl� k�zpontba vezetett, hogy megvegy�k a b�bi�telt, pelenk�kat, ilyesmiket. Azt�n j�hettek a nagyobb t�telek, mint kis�gy, babakocsi. A gyerek meg szinte m�st sem csin�lt s�r�son k�v�l, de azt mondt�k, ez egy p�r h�tig �gy is lesz, m�g meg nem szokja az �jdons�gokat.

A b�mb�l�st t�lharsogva igyekezt�nk a kocsiban besz�lgetni, miut�n kitett�k Kay-t a munkahely�n�l.

-         K�r, hogy pont t�z okozta a hal�lukat, �gy �j cuccokat kellett venn�nk.

-         Ne l�gy ilyen morbid Lis! K�l�nben sem te fizett�l, hanem �n. – Sz�lt r�m Stefan.

-         J�l van na. De akkor sem �rtem ezt az eg�szet. Fura k�r�lm�nyek k�z�tt haltak meg. Hogy �lhette t�l a gyerek a robban�st, ha az eg�sz h�z odalett? �s �r�ln�k ha nem d�rg�ln�d az orrom al� a p�nz t�m�t, �gy is el�g kellemetlen�l �rzem magam.

-         Nincs r� okod. Ez a legkevesebb az�rt, hogy visszafogod a b�ty�m. De besz�lj�nk ink�bb a r�lam alkotott v�lem�nyedr�l, ha m�r kettesben vagyunk.

Nem sz�lhattam be, hogy „mi�ta a napl�dat olvastam, eg�szen kedvellek”, viszont m�s indokl�s nem jutott eszembe.

-         Az ut�bbi id�ben r�j�ttem, hogy nincs veled bajom. L�tom, hogy t�nyleg �szint�n szereted a bar�tn�met �s megb�k�ltem ezzel. Bel�ttam, hogy �sszeilletek.

-         K�sz, megnyugtatt�l. Sz�val most m�r engem is bar�todnak tekintesz?

-         Igen.

-         Mit�l v�ltozott meg a v�lem�nyed? – Feszegette tov�bb a t�m�t.

-         Nem tudom. Ez olyan boszis meg�rz�s. – Tudtam le ennyivel �s � r�m is hagyta.

M�g j�, hogy szinte b�rmin�l lehet ezzel �rvelni. �r�ltem, hogy ez alkalommal nem h�zta annyira a t�m�t, mint mikor az ellenkez�ket v�gtam a fej�hez. Az volt m�g egy cs�nya besz�lget�s.

Haza�rt�nk �s f�l �ra alatt elrendezt�k a dolgokat. Jobban mondva Stefan felhordott mindent, m�g �n a nappaliban �lltam, �lemben a bab�val, aki nagyon fix�rozott valamit, �s m�g meg nem unta, nem tudtam arr�bb menni vele. Mikor megl�ttam, mit n�z, azt hittem kiejtem a kezemb�l. Egyenesen Damont b�multa, aki sz�tlanul �llt a korl�tn�l az emeleten �s minket figyelt.

-         �gy l�tom, szimpi vagy neki. Nem j�ssz le?

-         Innen is l�tom. Hogy h�vj�k?

-         Theodor. Teddy.

-         Uh, milyen id�tlen egy n�v.

Ennyivel letudta az ismerked�st �s visszament a szob�j�ba.

Az elk�vetkez� p�r h�t sor�n eg�szen megszoktam �j teend�imet, megbar�tkoztam a bab�val. Damon �s �n azonban egyre t�volabb ker�lt�nk egym�st�l. Volt olyan nap, hogy nem is tal�lkoztunk. Egy ilyen eset ut�n t�rt�nt az, hogy v�ratlanul bej�tt a gyerekszob�ba. Pontosabban meg�llt az ajt�ban, de m�r ez is halad�s volt t�le, hogy id�ig elj�tt. Teddy most is r�kattant, ahogy �szrevette. �t h�napos l�t�re el�g fejlett volt, majd kiesett a karjaim k�z�l, �gy ny�jt�zott Damon fel�.

-         Pont engem kell kisz�rnia mag�nak? – Jegyezte meg.

-         Szerintem az apj�ra eml�kezteted. Am�gy hogy hogy idet�vedt�l?

-         Besz�lni akartam veled.

-         Hallgatlak. – Feleltem, mik�zben beraktam Theodort a kis�gyba.

-         Nem mehet ez �gy tov�bb. Ink�bb fogadj fel egy dad�t hozz�, de m�r unom, hogy az �jszak�k nagyr�sz�t is mellette t�lt�d.