Laza nap

  Reggel �n keltem hamarabb. Adtam egy puszit a sz�j�ra, azt�n csak fek�dtem mellette csendben, n�zve, ahogy alszik. Lassan kinyitotta a szem�t �s �lmosan pislogott r�m. Hozz�b�jtam.

-         J� reggelt!

-         Neked is! Haragszol m�g?

-         Egy kicsit. De k�nnyen kiengesztelhetn�l.

-         Jav�thatatlan vagy.

Megcs�koltam, de persze megint nem �rte be ennyivel. �szbe kaptam, hogy tegnap este nem �lt�ztem �t. Oldalra ford�tva kikapcsolta a melltart�mat, majd megpr�b�lta leh�zni, de nem hagytam neki.

-         Ne kezd megint!

-         Ink�bb te ne kezd! Most kelt�l fel.

-         Na �s? M�r �bren vagyok.

-         Akkor sem akarom. �n m�g f�radt vagyok. K�l�nben is, �r�ra kell menn�nk.

-         Itt is maradhatunk. Igaz�n lemaradhatunk az els� k�t �r�r�l.

-         Nem.

-         Ne akard dr�g�m, hogy durv�bb eszk�z�kh�z folyamodjak, ha magadt�l nem t�rn�l jobb bel�t�sra!

-         Ne fenyegess megint, mert itt hagylak.

-         Csak rajta. De egy: akkor szak�tunk, kett�: akkor mehetsz az �cs�dhez aludni, h�rom: el�bb ki kell innen jutnod.

-         Szuper. A karomat engedd el, mert f�j.

-         Nekem a h�tam f�j.

-         M�r bocs�natot k�rtem.

-         Nem �rdekel. Incarcerandus!

�szre se vettem mikor vette el� a p�lc�j�t, de mire felocs�dtam d�bbenetemb�l, m�r kik�t�z�tt az �gyhoz.

-         Na ez hogy tetszik?

-         Baromira meg fogsz m�g ez�rt fizetni!

-         Jaj, de f�lek. Tal�n be�rulsz apucin�l? Ne nevettess!

-         Rohadj meg!

-         Nincs r� id�m. Majd bejegyzem a hat�rid�napl�mba.

Egy r�nt�ssal megszabad�tott a nemr�g kezel�sbe vett ruhanem�mt�l, de csak att�l. Addig cs�kolgatott �s simogatott, m�gnem m�r eg�sz testemben remegtem. A v�g�re ak�r m�r k�v�ntam is volna, hogy tegye meg, de nem. � csak tov�bb „k�nzott”.

-         Most se akarod?

-         Tal�n.

-         Tal�n? Az nem el�g. Akkor folytatom.

-         Ne!

-         Mondd ki, hogy akarod, �s �n eloldozlak. Akkor viszont…

-         J�l van, akarom.

-         Helyes – mondta egy gonosz vigyor k�s�ret�ben.

Megszabad�tott b�kly�imt�l, majd marad�k ruh�mt�l. Miel�tt folytatta volna, amit elkezdett, lez�rta az ajt�t egy Colloportus! – al. Ism�t fel�m fordult, arc�n hatalmas, �nel�g�lt vigyorral.

-         T�ntesd el azt a vigyort a k�pedr�l, mert k�l�nben �n teszem!

-         Fogd be a sz�d dr�g�m!

-         Fogd be te!

-         Rendben.

Azzal megcs�kolt. Cs�kja ism�t finom volt �s gyeng�d, elvonta a figyelmemet m�sr�l. Mozg�sa gyorsult, fokoz�dott a hevess�ge, szenved�lyess�ge. A percek gyorsan teltek, a s�hajok egyre gyakrabban hagyt�k el a sz�mat, de figyeltem, nehogy hangos legyek. Az k�nos lett volna. �reztem, hogy m�r nincs sok a beteljes�l�sig, de az �rz�s elmaradt, Draco f�lbeszak�totta mozg�s�t �s mell�m hanyatlott.

-         Most mi van? – Pihegtem m�g mindig.

-         Zavar, hogy f�lbehagytam?

-         Nem jellemz� r�d a f�lmunka v�gz�se.

-         Nem is. Csak tartal�kolom az er�det a k�vetkez� menetre.

A plafont b�mulva forgattam a szemem a kijelent�s�re, amit nem igen l�thatott, de nem �rdekelt. K�romkodni, vagy szidni �pp nem volt er�m, meg el�g leveg�m.

M�sodpercekig m�g nagy kortyokban nyelve a leveg�t pihentem, de azt�n Draco jelezte, hogy folytatn�, amit abbahagyott.

A k�bulat sz�l�re sodort a gy�ny�r, de sose engedte t�ll�pnem annak hat�r�t. Nem tudom meddig voltunk egy�tt, de szinte �lomba zuhantam, miut�n v�gezt�nk.

-         Most m�r kelj fel! Menn�nk k�ne.

-         Nem megyek sehova. Aludnom kell.

-         Ennyire nem f�rasztottalak le.

-         Dehogynem. Nagyon is. Maradjunk m�g p�r percet, k�rlek!

-         Nem lehet. Gyere zuhanyozni! Az j�t fog tenni.

-         Vigy�l ki! L�bra se b�rok �llni.

-         Te szeg�ny.

�lbe kapott �s a zuhany al� �ll�tott, megengedte a hideg vizes csapot, �m a meleget „elfelejtette” hozz�nyitni. R�gt�n magamhoz t�rtem �lmoss�gomb�l.

-         Ez hideg! – vis�tottam.

-         L�tom, fel�bredt�l.

-         Gonosz.

Mikor megfelel� h�fok� v�z zubogott a r�zs�b�l, Draco is be�llt al�. T�z perc zuhany is j�t tett k�bas�gomnak, �gy neki indultam �lt�zk�dni, de Draco ism�t visszah�zott.

-         V�rj m�g egy kicsit. Most m�r annyira nem is s�rg�s elindulnunk.

-         El�g volt az el�bb. Esetleg este folytathatjuk, de nem most.

-         Este? Na j�, addig tal�n m�g tudok v�rni.

Siet�sen fel�lt�zt�nk, �sszekapkodtuk cuccainkat �s elsiett�nk az aktu�lis �r�ra: b�jitaltanra. Meglepett, hogy m�g csak a m�sodik �ra tart, b�r m�r a fele �ra eltelt. Magyar�zat n�lk�l �lt�nk be a terembe, �s hozz�l�ttunk aznapi feladatunknak, amit term�szetesen csak f�lig siker�lt elk�sz�teni a k�s�s miatt.

Sz�netben megkerestem Santhost, hogy elmondjam neki a feladatot, � azonban m�r tudott r�la.

-         �n is besz�ltem ap�val. Tan�t�s ut�n egy �r�val megy�nk. Jobb feladatot nem is b�zhatott volna r�nk.

-         Bizony. M�r r�g szerettem volna elbesz�lgetni az �reggel.

-         Jut eszembe, mi�rt k�stetek ennyit? Ez nem jellemz� r�d.

-         Majd k�s�bb elmondom. – kacsintottam r�, mire � r�gt�n vette a lapot.

-         Csak nem?

-         De. B�r ez nem volt olyan egyszer�, mint gondolod. K�s�bb elmes�lem r�szletesebben. Most mennem kell.

M�g volt egy kis id�m a k�vetkez� �r�ig, �gy egyed�l akartam s�t�lgatni. Az egyik folyos�n Potter�k j�ttek velem szembe. Nem �llhatta meg sz� n�lk�l mag�nyomat.

-         H�t te? �gy egyed�l?

-         Gondoltam leakadok a t�bbiekr�l. Kell a v�ltozatoss�g.

-         Vel�nk tartasz? M�r ha nem sz�gyelled, hogy mardek�ros l�tedre griffend�lesekkel l�gj.

-         Nem sz�gyellem. �s mint m�r eml�tettem, kell a v�ltozatoss�g. Hova mentek?

-         Az udvarra le�lni, m�g be nem csengetnek.

-         Ok�, mehet�nk.

Magam is meglep�dtem kedvess�gemen. Mivel �rdekembernek tartottam magam, �gy gondoltam, igaz�n f�lre tehetem egy id�re az elveimet �s n�zeteimet, b�r legsz�vesebben let�ptem volna a mardek�ros jelv�nyt tal�romr�l. De h�t mindig is azt tan�tott�k, a c�l �rdek�ben b�rmit!

H�zambeli t�rsaim meg�tk�zve n�ztek r�m, t�rsas�gomat l�tva, de nem foglalkoztam vel�k. Csak rem�lhettem, hogy Draco nem szerez r�la tudom�st.

Mikor le�lt�nk, Potter �s Granger k�z� ker�ltem. A l�ny r�gt�n lecsapott r�m.

-         Nem gondoltuk volna r�lad, hogy ilyen norm�lis vagy.

-         Nem vagyok abnorm�lis, k�sz�n�m. Ezt j� tudni. Am�gy ne �t�lj elhamarkodottan!

-         Nem akartalak megb�ntani, ne haragudj!

-         Nem b�ntott�l meg, ett�l nem kell f�lned. Tudom, hogy te is zavarban vagy �s csak mondani akart�l valamit. K�rdezz nyugodtan, l�tom sz�mos k�rd�s nyomja a cs�r�d. – mosolyogtam r� b�tor�t�lag.

-         Oh, te azt�n j� emberismer� vagy.

-         Csak annyira, mint az ap�m.

-         J�l kij�ssz vele?

-         El�gg�.

-         �s nem… te nem…?

-         Nem f�lek-e t�le? Ha d�h�s, aj�nlatos elker�lni, de am�gy nincs vele bajom. Nem mondan�m, hogy f�ln�k t�le, viszont nincs is r� okom.

-         Lehet, hogy ez fur�n fog hangzani, de szereted?

-         Az ap�m. Persze, hogy szeretem. Mondjuk, ezt sose ejten�m ki a sz�mon el�tte, mert nem a kedvenc mondata.

-         T�ged is szokott feladatokkal megb�zni, mint a csatl�sait? – vette �t a sz�t Harry.

-         Nem.

-         Nem b�zik benned?

-         De. Viszont m�g fiatalnak tart, �s f�lt.

-         A Hal�lfal�it ismered?

-         Persze. De ha nem gond, nem mondan�k neveket.

-         Vel�k milyen viszonyban vagy? Ne �rtsd f�lre a k�rd�st!

-         Norm�lisan el tudok vel�k besz�lni. M�g tegezem is �ket.

-         Tegezed �ket? Lucius Malfoyt is?

-         Igen. Meglep�, ugye?

-         El�gg�. Sose hittem volna, ha nem mondod.

-         Menn�nk kell lassan �r�ra. A besz�lget�st valamikor folytatjuk.

-         Levelezz�nk? �gyis m�giat�rt�net j�n.

-         Megkock�ztathatjuk, b�r Draco mellett veletek levelezni…

-         Ja, igen. Akkor majd besz�l�nk.

-         M�r k�s�. Lebuktunk. – Hermione f�lre�llva a k�zeled� fel� b�k�tt a fej�vel.

Draco indulatosan k�zeledett, majd Pottert f�lrel�kve meg�llt el�ttem.

-         Mit keresel te ezekkel?

-         Besz�lgett�nk.

-         Hogy tudsz les�llyedni hozz�juk? Na mindegy. Gyere, menj�nk!

Mikor a h�rom bar�t m�r hall�t�vols�gon k�v�l volt, �jra megsz�lalt.

-         Ez mire j�? Hogy vel�k bar�tkozol.

-         M�g sz�rmazhat bel�le hasznunk. Sz�val csak ne �v�lt�zz velem, k�rlek!

-         Rendben, de ne csin�lj ebb�l rendszert!

  A tan�t�s ut�n m�g volt egy �r�m elk�sz�lni. El�vettem a g�nc�t, amit ap�mt�l kaptam, magamra �lt�ttem �s a t�kr�n kereszt�l eljutottam a h�z�hoz, ahol m�r az �cs�m is v�rt. Onnan hoppan�ltunk egy Budleigh Babberton nev� faluba, egy takaros kis k�h�z el�. A v�llamra nehezed� k�z jelezte, hogy ap�nk is vel�nk tartott.

-         Csak �vatosan, gyermekeim. Nem szabad lebecs�lni a v�nembert.

-         Te is bej�ssz?

-         Persze. L�tni akarom a r�m�letet az arc�n. Most val�ban fel lesz forgatva a h�za, nem kell megj�tszania, hogy r�t�rtek a Hal�lfal�k.

-         Bolond ember.

-         Na indul�s! Most hagyom, hogy ti is j�tszatok egy kicsit.

Azzal bet�rt�k az am�gy sem hely�n l�v� ajt�t �s bel�pt�nk a rumlis h�zba.