A munka

 A romokban hever� nappaliban l�pkedve vigy�ztunk, nehogy kit�rj�k a bok�nk az inga�ra, vagy a csill�r maradv�nyaiban. Az �veg- �s porcel�nszil�nkok ropogtak a l�bunk alatt, de a ripity�ra z�zott zongora l�tv�nya meg�t�tte a sz�vem.

-         Ne azzal foglalkozz! Itt kell lennie. Keress�tek meg!

-         Apa!

-         Tess�k?

-         A fotel.

-         Okos l�ny. Akkor csak tess�k!

-         Reducto! – mondtam, mire a pamlag felborult �s hangos jajong�s k�s�ret�ben �tv�ltozott Horatius Lumpsluck�.

Megk�t�zt�k, majd csukly�inkat leh�zva meg�lltunk vele szemben. A f�rfi h�trah�k�lt volna, ha a k�telekt�l �s a nagy has�t�l tudott volna.

-         Elhoztam neked bemutatni a gyermekeimet.

-         Ez borzaszt�. M�r gyerekeket is toboroz?

-         Nem toborzott minket. K�teless�g�nknek �rezt�k csatlakozni ap�nkhoz, de sz�vesen is tessz�k.

-         Hallhattad a fiam v�lasz�t. Eszem �g�ban sincs k�lyk�kkel k�rbevenni magam. �k csak kiv�telek. Tizenh�t �vesen meg m�r am�gy sem mondhat�k annyira gyerekeknek.

-         El�g nehezen akadtunk a nyom�ra. Hetente k�lt�zni… Itt m�r tavaly is megh�z�dott nem? Ennyire tetszik itt mag�nak?

-         Mi k�z�d hozz�?

-         Ne besz�lj �gy a l�nyommal! Santhe!

-         Crucio!

A f�rfi m�g a k�telek k�z�tt is vonaglott a f�jdalomt�l. F�jdalom�v�lt�s�t�l zengett az eg�sz falu. Mikor feloldottam r�la az �tkot, bajsza m�g mindig remegett.

-         �gy v�lem lehetn�l a seg�ts�g�nkre. Nagy tapasztalatod van.

-         Akkor sem �llok be mag�hoz.

-         Az a te bajod lesz. Santhos!

Ez�ttal az �cs�m sz�j�b�l hangzott el az �tok. Kicsit tov�bb k�nozta, mint �n, de hi�ba. A f�rfi hajthatatlan volt.

-         Na, akkor mit csin�ljunk veled Horatius? Most t�nyleg �lesselek meg?

-         Nem �llok mell�d.

-         Nem hagysz m�s v�laszt�si lehet�s�get. �n megadtam neked az �letben marad�sra val� es�lyt, de te nem �lt�l vele. Melyik�t�k akarja meg�lni?

-         Most �tadom a lehet�s�get Santh�nak.

-         Rendben.  De m�g ne v�gezd ki az Adav�val! Szenvedjen csak.

-         Ok�.

Egy Cruciatussal kezdtem, de azt hamar meguntam. V�g�l egy hirtelen �tlett�l vez�relve kimondtam az els� b�b�jt, ami eszembe jutott.

-         Serpensortia!

A k�gy� megindult parancsomra az �reg fel�, aki egyre rettegve n�zett az �llatra. Szem�ben hal�lf�lelem volt �s tekintet�vel k�ny�rg�tt nekem az �let��rt. �m hi�ba. Apa el�gedetten �s elismer�en mosolygott, v�rta mit mondok a k�gy�nak. Santhoson l�tszott, hogy ez m�g neki se jutott volna esz�be, de � is k�v�ncsi volt a fejlem�nyekre.

A h�ll� felk�szott nagyon lassan a pasas has�ra. Eg�szen k�zel sziszegett az arc�ba, majd belem�rtotta m�regfogait a f�rfi orr�ba, tork�ba. Elt�ntettem az �llatot, majd ap�m fel� fordultam.

-         Most m�r meg�lhetem?

-         Att�l f�gg, hogy akarod.

-         F�jdalmas m�dszerrel.

-         Akkor j�.

-         Sectumsempra! – fordultam ism�t a megk�t�z�tt extan�r fel�.

Az �tok nyom�n felhasadt eg�sz test�n a b�re, sebeib�l patakzott a v�r. Nem kellett nagyon sok id�, �s el is v�rzett. Ap��kt�l tapsot kaptam a mutatv�ny�rt.

-         �s hogy l�nyom, ne v�gezz f�lmunk�t, k�ldd fel a Jegyet!

-         Morsmordre!

H�tunk m�g�tt hagytuk a helyet, visszat�rve Little Hangletonba.

K�rben�ztem a gyakran l�togatott szob�ban. Az �vek sor�n sokat jav�tottunk rajta, haszn�lata sor�n egyre kev�sb� l�tszott elhagyatottnak a h�z is. K�nyelmesen berendezve, a sz�ks�ges szob�k f�leg a szok�sos fekete- z�ld- ez�st �ssze�ll�t�sban. A falak t�bbnyire kr�msz�n�ek vagy feh�rek voltak, egyed�l a h�l�szob�k lettek m�smilyenek. A Santhosnak sz�nt szoba �s az ap�� term�szetesen z�ld volt, de �n a lil�t v�lasztottam. M�r csak az�rt is, mert l�nynak val� sz�nt akartam ink�bb, b�r a z�ld volt a kedvenc sz�nem mindig is. �gy tervezt�k, a suli elv�gz�se ut�n ap�hoz k�lt�z�nk, hogy tan�tson minket. Szob�nkat �gy rendezhett�k be, ahogy akartuk.

A nappalinak kinevezett szoba, ahol a Hal�lfal�kat �s minket is fogadni szokott, egy s�t�t, komor, m�gis t�gas helyis�g volt. A t�k�r, amivel �tj�rtunk hozz�, a szoba v�g�ben �llt, fotel�vel szemben, amik el�tt egy kanap� volt tisztes t�vols�gban a Nagy�r „tr�nus�t�l”. S�t�tz�ld, neh�z b�rsonys�t�t�t�kkel, �s ugyan olyan sz�n� perzsasz�nyeggel m�r- m�r nyomaszt�an hatott. M�g m�s irt�zott volna att�l a szob�t�l, engem mindig kellemes bizserg�s fogott el, ha bel�ptem oda. �lveztem az ott elt�lt�tt perceket, �r�kat.

-         R�m figyeln�l Santhe?

-         Bocs�nat, csak elkalandoztak a gondolataim.

-         �pp dics�rtelek a lelem�nyess�ged�rt. Kit�l tanultad te azt a var�zsig�t?

-         Pitont�l.

-         Ez nem meglep�. Mindig j� volt b�b�jtanb�l is. Csak j�l titkolja.

-         Sz�val meg vagy vel�nk el�gedve?

-         Maxim�lisan. Most elmehettek. M�g a v�g�n gyan�t fognak. Akkor szombaton tal�lkozunk Santhe.

Santhos szob�j�b�l a Drac��ba mentem, ami szerencs�mre �res volt.

Lezuhanyoztam, hogy ne �rz�dj�n rajtam annak a h�znak a b�ze, meg a ki tudja hogyan r�m ker�l� v�rt levakarjam magamr�l. Frissen �s �d�n b�jtam �gyba, de m�g miel�tt �lomba szenderedhettem volna, Draco nyitott be. �gy tettem, mint aki alszik. T�l f�radt voltam.

Mell�m fek�dt �s mag�hoz h�zott.

-         Tudom, hogy nem alszol.

-         De szeretn�k.

-         M�g nem is vacsor�zt�l. Hozok neked enni, j�? Azt m�g v�rd meg, azt�n alhatsz.

-         Komolyan?

-         Persze. Majd holnap elmes�led mi volt.

-         Nem erre gondoltam.

-         Az is r��r holnap reggelig.

-         Nem k�sek el megint miattad!

-         Nem fogsz, nyugi.

Kiment, �m percek m�lva vissza is j�tt.

-         �s a vacsor�m?

-         Mindj�rt hozz�k.

-         Jav�thatatlan vagy. Meddig tart, m�g behozz�k? Mindj�rt elalszom.

-         Ezen k�nnyen seg�thetek.

Keze a derekamr�l a combomra siklott, amit�l �sszerezzentem. Nyakamhoz hajolva, cs�kolgatni kezdte. Egy hangos pukkan�s szak�totta f�lbe �brentart�si akci�j�t. Egy h�ziman� jelent meg, remeg� kezeiben t�lc�t egyens�lyozva. Draco jobbnak l�tta hamar kivenni a kez�b�l, nehogy a f�ldre bor�tsa. Fel�ltem, �s az ez�st t�lca hamarosan az �lemben hevert. Sipor elt�nt, mi pedig nekil�ttunk a vajas kiflik �s a kaka� elfogyaszt�s�nak. Miut�n v�gezt�nk az ev�ssel, elt�ntett�k az eszk�z�ket, majd visszacs�sztam a takar� al�, k�nyelmesen elhelyezkedve.

Elj�tt a p�ntek reggel. Az �js�gok m�ris tele voltak a tegnapi gyilkoss�ggal. B�szk�n mutattam Drac�nak, hogy mi is t�rt�nt tegnap. Egyik sz�netben ben�ztem a k�nyvt�rba, ahol Potter�k is ott voltak. Mivel nem volt velem senki, odamentem hozz�juk.

-         Nem zavarok?

-         Nem, dehogy. �lj csak le! – invit�lt r�gt�n a l�ny.

-         L�ttad a Pr�f�t�t?

-         Nem. Mi van benne?

-         Brut�lis m�don meg�lt�k Horatius Lumpsluckot. – olvasta fel a cikk c�m�t Harry.

-         M�ris?

-         Mit m�ris? Ezt hogy �rted?

-         M�ris megjelent a cikk? Ap��k tegnap d�lut�n j�rtak n�la.

Meg�tk�zve n�ztek r�m.

-         Hogy tudsz err�l olyan hangnemben, olyan k�z�nnyel besz�lni, mint ha csak te�zni mentek volna hozz�?

-         Ilyen a term�szetem. Az effajta esem�nyekhez pedig m�r hozz�szoktam.

-         Nem tudod kik mentek vele? – k�rdezte Potter.

-         Mi�rt?

-         Mert ez a gyilkol�si elj�r�s engem nagyon eml�keztet valakire.

-         Nem tudom kiket szokott mag�val vinni ilyenkor. Kire gondolsz?

-         Pitonra. Meg van r� az okom, hogy �t gyan�s�tsam, de most ne k�rd, hogy elmagyar�zzam.

-         Ok�. De megnyugtathatlak, hogy nem � volt. Tegnap n�la voltam az �cs�mmel, hogy �tvegy�k a lemarad�sunkat b�jitaltanb�l.

-         K�l�n�s. Na mindegy. Mi van Malfoy �s k�zted?

-         Milyen k�v�ncsi vagy Harry! Mi�rt k�rded? – Ezzel el�rtem, hogy a fi� zavarba j�jj�n.

-         Csak �gy.

-         J�runk.

-         K�r. – Hallottam az alig �rthet� v�laszt.

-         �s mi van Ginnyvel? Egy�tt vagytok m�g?

-         �sszeveszt�nk. M�g ny�r v�g�n szak�tottam vele.

-         Oh. Sajn�lom.

-         Felesleges. Am�gy annyiban maradtunk, hogy az�rt bar�tok lesz�nk.

-         Az j�.

-         Nektek mikor lesz kviddics v�logat�s?

-         Ma d�lut�n. �s �n is jelentkezem.

-         Mint mi?

-         Terel�.

-         Terel�? Sose tudn�k l�nyt terel�nek k�pzelni.

-         Ha minden j�l megy, nem is kell elk�pzelned Ron. Az �cs�m is jelentkezik.

-         R�gen a b�ty�m�k voltak a csapatunkban a terel�k. �s ikrek.

-         Vicces. Ti mik vagytok?

-         �n �rz�, Harry fog� �s csapatkapit�ny.

-         Fog�k�nt is szeretek j�tszani. Otthon sokat gyakorlok a tes�mmal.

Ism�t megzavart�k a besz�lget�s�nket.

-         Santhe, tudn�l j�nni?

-         Persze �csi. M�ris megyek. Bocsi, mennem kell.

Elindultunk a folyos�n a pinceterem fel�.

-         Mi hasznosat tudt�l meg?

-         Potter Pitonra gyanakszik, hogy � �lte meg a v�nembert. Nem magyar�zta el mi�rt, de azt mondta, van r� oka. Sz�ljunk neki.

-         �pp hozz� tartunk.

-         Helyes. Gondolatolvas� vagy �csi.

Kopogtam, majd miut�n a professzor ajt�t nyitott, bement�nk.

-         Mi ilyen s�rg�s?

-         Potter r�d gyanakszik.

-         Musz�j itt is tegezned? Am�gy ezt honnan veszed?

-         Most magunk k�zt vagyunk, megtehetem. K�l�nben � mondta.

-         Mag�t�l?

-         J�ba vagyok vel�k.

-         Hov� nem s�llyedsz…

-         Azt mondta a kiv�gz�si technika r�d utal. Nem indokolta meg elk�pzel�s�t. Gondolom te tudod mire gondolt.

-         Sectumsempr�t haszn�lt�l?

-         Igen.

-         Akkor t�nyleg n�la van a k�nyvem. J�l sejtettem m�r tavaly is.

-         Mir�l van sz�?

-         A r�gi iskolai b�jitaltan k�nyvembe irogattam var�zsig�ket. Onnan szedhette. �s mivel tavaly el�rultam el�tte magam, hogy eny�m volt a k�nyv… �gy erre a k�vetkeztet�sre jutott. Mit mondt�l neki v�g�l?

-         Hogy veled voltunk d�lut�n, megbesz�lni a lemarad�sunkat.

-         Mint ha lenne. De akkor ebb�l is kimagyar�ztad magad.

-         Meg t�ged is.

-