A Mardekár Úrnője

  A pályán szép létszámmal gyűltek össze a jelentkezők. A három betöltetlen állásra majdnem az egész ház megjelent.

-         Köszöntelek benneteket! Mint tudjátok, Crackot és Monstrot fürgébb terelőkre akarom cserélni, valamint egy őrzőre is szükségünk van. Nos, vegye kezdetét a válogatás! – Hallhattam Draco hangját.

Végignéztem pár ember bénázását, mire én sorra kerültem. A nevemet hallva sokak felnevettek.

-         Nem túlzás egy lányt beállítani terelőnek, Malfoy? Tudtommal ez a mardekár kviddics csapata, nem pedig a kiscserkészeké. És nem is a griffendélé.

-         Ezt sürgősen visszavonod, ha kedves az életed!

-         Viszont elég harcias. Mit gondolsz Draco, ennyi elég lesz? – gúnyolódott egy másik fiú is.

-         Majd a homlokomra írom öles betűkkel, hogy Vigyázz, Voldemort lánya!

-         Mit mondtál? – hördültek fel.

-         Jól hallottátok, nem ismétlem el. És ha tudni akarod, jó játékos vagyok.

-         Bizonyítsd be!

Seprűre pattantam és bemutattam a Tűzvillámom és saját tudásomat. Mindkét gurkót felengedtettem, és rendre rájuk ütöttem őket. Pár perces bemutató után mindenkit meggyőztem. Mivel az öcsém is olyan jó, mint én, ő lett a másik új tag. Az őrzők válogatását nem akartam megvárni, de Draco nem engedett el.

-         Maradj itt! A te véleményedre is kíváncsi vagyok, csapattag lévén. És különben is egyszerre akarok veled bemenni. – Azzal megcsókolt, ott mindenki előtt.

A többiek szemeiket meresztve nézték a jelenetet, majd mindannyian úgy tettünk, mint ha mi sem történt volna.

A harmadik emberünk Harper lett, aki tavaly Draco helyett játszott egyszer. Urquhartot idén lemondatták kapitányi posztjáról, valamint még ott voltak Pucey meg Warrington is hajtónak.

A válogatás befejeztével tartottunk egy rövid edzést, majd visszamentünk a szobáinkba.

Egy meleg zuhany után elmentünk vacsorázni, amit a klubhelyiségben folytattunk egy kis nasival. Egy- két korsó vajsör után elvonultam az ágy irányába, ami nem ment egykönnyen.

-         Talán menekülni próbálsz előlem, drágám? – kérdezte, miközben leöltözött.

-         Dehogy. Csak fáradt vagyok, és holnap el kell mennem apához.

-         Csak tudnám mi fárasztott ki ennyire.

Bebújt mellém a takaró alá és közelebb húzódott, de én elfordultam tőle.

-         Ne fordíts nekem hátat! Az tiszteletlenség.

-         Engedj aludni!

-         Most nem. Gyere ide!

Azzal egy erős rántással maga felé fordított és közelebb húzott. Keze máris felfedezőútra indult. Először csak a vállamról simította le a hálóing pántját, aztán egyre lejjebb merészkedett. A hátamra lökött és fölém hajolt. Becsukott szemmel vártam a folytatást, de az elmaradt. Kinyitva a szemem láttam, hogy az ágy végében ül velem szembe, és engem néz.

-         Mi a baj?

-         Te.

-         Én? Mert?

-         Nem működsz velem együtt. Csak fekszel alattam és hagyod magad. Nekem ez nem elég.

-         Ha fergeteges orgiára vágysz, menj a drága Pansydhoz.

-         Ne mondd ezt! Hozzá mennék utoljára. Amúgy is béna az ágyban.

-         Jesszusom. Ezt itt fejezzük be, mielőtt rosszul leszek.

Kimásztam az ágyból, közben megigazítva a lecsúszott hálóing pántot és magamra vettem egy köntöst.

-         Hova mész?

-         Semmi közöd hozzá.

-         Már hogy ne lenne. – mondta, és az ajtó elé állt.

-         Engedj ki!

-         Nem. Azt akarom, hogy itt aludj.

-         Nem szólok még egyszer. Állj félre!

-         Maradj itt! Azt mondtad fáradt vagy.

-         És az is vagyok. Tűnj az utamból, mert nem állok jót magamért.

És mert makacsul ragaszkodott helyéhez, egy intésemmel arrébb röpítettem, neki a szekrénynek. Mivel kicsit nagyobbat csattant a kelleténél, aggódva léptem és guggoltam mellé.

-         Minden rendben? Nagyon megütötted magad?

-         Ne foglalkozz vele! Menj csak!

-         Bocsánat. Mostanában kicsit hirtelen haragú vagyok.

Felsegítettem a földről és az ágyra fektettem. Adtam egy csókot neki, aztán az ajtó felé indultam, magamra kanyarítva gyorsan egy talárt is.

-         Aludj csak! Pár órán belül jövök.

-         Hova…

-         Majd elmagyarázom.

Az öcsém szerencsére még nem aludt, mikor benyitottam hozzá.

-         Hát te, Santhe? Csak nem összevesztetek?

-         Nem vészesen. Csak keresek valamit. A köpenyt melyik ládában találom?

-         Minek az most? Hova készülsz?

-         A könyvtárba. Hol van?

-         A kis láda alján. Veled mehetek?

-         Felőlem.

A keresett tárgyat előkotorva magunkra öltöttük és célba vettük a könyvtár zárolt részlegét. Nesztelenül lépkedtünk, közben a pálcáinkkal világítva az utat. Az egyik folyosón aztán valahogy beleütköztünk valakibe. Nem tudom, hogy nem vettük észre a közelgő tanárt.

-         Ti meg mit kerestek itt?

-         Nem mindegy?

-         Nem. A házvezető tanárod vagyok, jogom van megkérdezni és felelősségre vonni titeket a késői sétáért.

-         Leszarom, mihez van jogod. Dolgunk van, és kész.

-         Ne merészelj így beszélni velem!

-         Nekem ehhez van jogom.

-         Ebből büntetőmunka lesz.

-         Érdekel is engem.

-         Holnap este várlak az irodámban.

-         Vigyázz, a végén még félreértem!

-         Jelenteni fogom az apádnak, milyen pimasz vagy.

-         Csak rajta. Menjünk Santhos!

Azzal visszaraktam a köpenyt, hogy rendesen takarjon és tovább mentünk. Ezek után több akadályba már nem ütköztünk.

-         Mit keresünk?

-         Rontások, átkok, fekete mágia.

-         Ez az? – húzott ki egy vaskos kötetet.

-         Aha, az. Nagyszerű. Vedd le!

-         Ide van láncolva.

-         Akkor mutasd a láncot! Diffindo!

A béklyó halk csörgéssel megadta magát és visszahullt a polcra. A könyvet a hónom alá csapva kiiszkoltunk a helyiségből, ám amint a folyosóra léptünk volna, ismerős csoszogás ütötte meg a fülünket. Egy gonosz mosolyt megeresztve az öcsémre néztem, aki helyeslőleg bólintott. Mikor a gondnok a hatósugarunk körébe ért, alig észrevehetően kidugtuk pálcáinkat és sóbálvány átkot szórtunk Friccsre és macskájára, aztán elsiettünk a mardekár pincéje felé. A szobaajtó előtt lehúztuk a köpenyt és elköszöntünk.

A szerzeménnyel a kezemben benyitottam Dracóhoz, aki látszólag már aludt. Eldugtam a könyvet, levettem a talárt és a köntöst és bebújtam a jó meleg ágyikóba.

-         Hol jártál? – kérdezte álmosan.

-         Elmentem ellopni egy tiltott tárgyat.

-         Gratulálok.

-         És közben sóbálvány átkot szórtunk a gondnokra és a dögjére.

-         Egyre jobb. Még valami?

-         Összefutottunk Pitonnal is. Holnap este büntetőmunkára kell mennem.

-         Hogy te mindig meglógsz előlem.

Reggel későn ébredtem, már tíz óra is javában elmúlt. A sminkemmel bíbelődtem, mikor hallottam, hogy kattan a szoba ajtaja.

-         Felkeltél végre?

-         Mint látod, már nem vagyok az ágyban.

-         Sajnos már nem. Igyekezz, a többiek már várnak.

-         Mert?

-         Mivel voltál olyan kedves, és kikürtölted tegnap a származásodat, mára az egész mardekár tudja.

-         Hoppá.

Kiléptem a fürdőszobából és Draco tekintete rögtön megakadt rajtam. Vagyis ruháimon. Szűk bőrnadrág és egy rövid, szintén szűk ujjatlan fekete felső volt rajtam, magas sarkú bőrcsizmával kiegészítve. Hullámos fekete hajam kiengedve lógott vállaimra.

Lementünk a klubhelyiségbe, ahol azonnal minden szem rám szegeződött és tapsvihar fogadott.

-         Örülök ennek a nagyszerű fogadtatásnak, és hogy ennyire jól fogadjátok, ki vagyok, de azt szeretném, ha a többi diák még nem szerezne erről tudomást.

-         Miért nem mondtad hamarabb? – kérdezte valaki a tömegből.

-         Ritkán kérkedek az apámmal, főleg a társaim előtt.

-         Potter tudja ki vagy? Miért barátkozol vele?

-         Tudja. Még a vonaton az orra alá dörgöltem. Amúgy így kívánják az érdekeim. Hasznos információkhoz juthatok barátsága és bizalma révén. Szóval ne nézzetek rám, mint a véres rongyra, ha velük láttok!

-         Értettük. Van valami egyéb kívánságod?

-         Ami azt illeti, akad. Tiszteletet várok el a magam és az öcsém részére. Draco a pasim, egy lányt se akarok a közelében látni. És szeretnék itt gyakrabban bulit látni. Érthető?

-         Persze. – A választ kiegészítendő, újabb tapsvihar tört ki.

-         Megyek reggelizni, utána az apámhoz. Bármi kérdés?

-         Tudsz valami közelebbit Lumpsluck haláláról?

-         Persze, hogy tudok. Én okoztam.

Izgatott morajlás, aztán csend.

-         Elárulod hogyan?

-         Majd ha visszajöttem apától. Addig még gyűjtsétek a kérdéseket!

Végre igazi úrnőnek éreztem magam. Végeredményben annak is tartottak, de egy csepp kifogásom sem volt a helyzet ellen. Élveztem.

Reggeli alatt is sokan megbámultak az asztalnál, főleg azok, akik az imént nem voltak fent és hallották a beismerő vallomásomat. Kíváncsiskodó tekintetek fürkésztek, ami egy idő után már zavart, így fennhangon rájuk szóltam, hogy foglalkozzanak mással. Persze a többi ház diákjai is érdeklődve pislogtak felénk, de ők más okból. Nem érthették, mi folyik nálunk. És ez jobb is. Még.

A Nagyteremben végezve az evéssel, visszamentem a szobámba, elővettem a könyvet és átmentem apához.

Hangos puffanással elé dobtam, majd az ablakhoz sétáltam.

-         Szia!

-         Ez mire volt jó? Amúgy szia!

-         Csak jól esett ledobni. Már ez is baj?

-         Hallottam az incidensedről Perselussal.

-         És?

-         Nem lenne szabad így beszélned vele. A saját emberünkkel ne légy ilyen!

-         Emberünk?

-         Igen.

-         Nem a tiéd?

-         Ugyan már. Te nem egyszerűen a Halálfalóm vagy, hanem egyenrangú velem.

-         Sose gondoltam, hogy ezt valaha is hallom a szádból. Boldoggá tesz a tudat, hogy ezt így látod. Pedig nem úgy volt, hogy te nem osztozkodsz?

-         Nem is. A kettő nem függ össze. Leülnél?

-         Persze.

-         Örülök, hogy sikerült megszerezni a könyvet, amit kértem. Köszönöm.

-         Nincs mit. Legalább volt alkalmam megátkozni a gondnokot is.

-         Helyes. Jól van.

-         Még mindig nincs saját szobám. Megérdemelte.

-         Hogyhogy nincs?

-         Mert még nem takarították ki.

-         Akkor hol alszol?

-         Draco szobájában.

-         Nagyszerű. Van még valami, amit el akarsz mondani?

-       &