1. fejezet

Letelt a sz�z �v �s a szigeten nagy riadalom t�madt, mikor az emberek �szrevett�k, hogy a szigetet �letben tart� m�gikus vil�g�t�torony f�nye egyre halv�nyabb. Mindenki hozz�m szaladg�lt, hogy seg�tsek. Mint ha tudtam volna… Ah�nyszor megpr�b�ltam, egyre gyeng�bb lettem, alig �lltam a l�bamon. A s�t�ted�ssel m�g nagyobb p�nik sz�llta meg az embereket. Hi�ba mondt�k, hogy Chany vagy Kaley seg�ts�g�vel meg tudn�nk t�lteni a tornyot m�gi�val, egyik�k sem volt 100 km-es k�rzeten bel�l.

Eleinte nem t�nt fel a varj�, annyira elfoglalt feladatom. Mikor egy �sr�gi romos pincerakt�rban tal�ltam magam, r�j�ttem, hiba volt nem figyelni az �rulkod� jelekre.

-         Mit keresel itt? – sz�l�tottam meg, b�r a f�lhom�lyhoz m�g hozz� nem szokott szemeim eleinte nem l�tt�k holl�t�t.

-         Semmi �dv�zl�s? Pedig m�r t�bb mint egy �ve nem l�tt�l. A torony miatt vagyok itt term�szetesen. Ha elpusztul, j� es�lyeim vannak r�, hogy erej�t �sszegy�jtve hatalmasabb lehessek, mint Klaus. Ehhez nem kell m�st tennem, mint sz�val tartani t�ged p�r �r�n kereszt�l, azt�n itt tartani, m�g a toronyban vagyok. Sz�val mit csin�lt�l az elm�lt egy �vben? – Utols� k�rd�s�t m�r el�ttem guggolva tette fel.

-         Semmi k�z�d hozz�. El akarod puszt�tani az otthonomat �s a szeretteimet. Gondolod, hagyni fogom?

-         Gondolod, megteheted? Hozz�m k�pest egy�bk�nt is gyenge �s lass� vagy, a var�zser�d pedig el�gg� megcsappant az egyed�l val� pr�b�lkoz�st�l. Tettem r�la, hogy ne legyen t�rsad.

-         Mit csin�lt�l? – Kiab�ltam m�rgesen.

-         Kaley „elfelejtette”, hogy j�nnie k�ne, Chany meg pech�re egy haj�n utazott velem, v�letlen�l t�lhajolt a korl�ton �s v�zbe esett.

-         Te elmebeteg!

Felh�borod�somban megl�ktem, � pedig nem sz�m�tva erre, el is esett.

-         J�, ezt meg�rdemeltem.

Csendben telt el p�r perc, mire �jra megsz�lalt.

-         Komolyan hozz�m se akarsz sz�lni az elk�vetkez�… - az �r�j�ra n�zett – k�t �r�ban?

-         Nincs mir�l besz�lnem veled. Hacsak nem kezdelek el lebesz�lni.

-         Direkt miattad v�lasztottam ezt a szigetet, hogy l�thassalak.

-         Akkor direkt miattam v�lassz egy m�sikat. M�g van kett�. �s nem tesz t�l j� benyom�st, hogy emiatt j�tt�l ide.

-         Ha meg is gondolom magam, se biztos, hogy m�g meg tudod menteni a tornyot – figyelmeztetett.

-         Meg kell pr�b�lnom!

-         Egy felt�tellel. Ha seg�tesz a m�sikn�l! – Alkudozott.

-         Nem sz�vesen, de rendben.

Felment�nk �s kerest�nk egy helyet, ahonnan l�thatom a tornyot, �s k�zel vagyok a v�zhez. Mivel nem olyan r�gen j�ttem r�, hogy elemi boszi vagyok, nem sokat tudtam a k�pess�geimr�l. Azzal tiszt�ban voltam, hogy az egyik elem nagy er�vel tud felt�lteni. A v�zzel kezdtem, majd a leveg�vel �s a f�lddel, de csak annyit seg�tettek, hogy stabilabban b�rtam �llni a l�baimon. Kezdtem k�ts�gbe esni, nem tudtam, honnan szerezzek t�zet, hogy a lak�k ne vegyenek �szre, mert csak feltartan�nak.

-         Szerezz t�zif�t! – n�ztem Damon fel�.

-         Minek n�zel? – h�borodott fel.

-         Sz�ks�gem van r�. Igyekezz, k�rlek! Min�l t�bbet, ha lehet.

-         Sokkal j�ssz m�g ez�rt! – Duzzogva elt�nt az erd�ben.

El�re f�ltem, hogy akarja majd behajtani a sz�vess�get. Ahogy fel-al� j�rk�ltam, m�g v�rtam r�, megtal�ltam a t�sk�mat. Nem �rdekelt, hogy sz�nd�kosan ejtette-e el, vagy v�letlen�l, �r�ltem, hogy meglett. El�vettem a mobilomat �s t�rcs�ztam Kaley sz�m�t, de csak a r�gz�t� v�laszolt. Tudtam, hogy kit�l �rdekl�dhetn�k fel�le, �s b�r nem kedveltem az illet�t, jobban �rdekelt bar�tn�m hogyl�te, mint az ellenszenvem. R�j�ttem, hogy tal�n pont a mai nap az amikor „m�g j�l j�het”, amit annak idej�n emlegettem, ahogy elmentettem a sz�m�t.

� bezzeg felvette.

-         Milyen csod�nak k�sz�nhetem, hogy felh�vt�l Lis?

-         Neked is szia Stefan! Kay nincs veled?

-         Azt mondta nincs j�l �s nem akar senkivel besz�lni. M�rt k�rded?

-         Menj �t hozz� �s h�vj vissza! Nem, majd ink�bb h�vlak �n. A t�bbit meg k�rdezd a dr�ga b�ty�dt�l! Szia!

-         Szia!

Hangj�n hallottam a d�bbenetet, de nem volt t�relmem magyar�zkodni. Ink�bb r�gy�jtottam egy cigire.

-         Mi�ta doh�nyzol? – Hallottam h�tam m�g�l Damon hangj�t.

-         Nagyj�b�l f�l �ve.

-         �s az �cs�mmel is besz�lt�l.

-         �rdekelt, mi van Kaley-vel.

-         Mondtam, hogy nem b�ntottam. Csak meggy�ztem, hogy maradjon otthon. Itt a fa, haladjunk!

Egy kisebb m�gly�ra elegend� t�zel�t hozott. Nehezen gy�jtottam ugyan be, de t�z percen bel�l m�teres l�ngok csapkodtak. Olyan er�vel t�lt�tt fel, hogy �gy �reztem, ak�r h�rom vil�g�t�tornyot is meg tudn�k t�lteni. Nagyon hamar r� kellett j�nn�m, hogy ez nem igaz, m�r az elej�n elf�radtam. �gy siker�lt v�g�l a m�velet, hogy k�zben folyamatosan t�lt�ttem magam a t�zb�l �s �gy is �sszeestem a v�g�n.

Egy idegen lak�sban t�rtem magamhoz, vacogva �s arra, hogy Damon �pp �lt�ztet.

-         Mit csin�lsz? – Ripakodtam r�.

-         Tal�n �lt�ztetlek?

-         Vidd innen a mocskos kezed!

-         �s mit gondolsz id�ig tal�n gondolattal lebegtettelek? Egy�bk�nt meg vizes a ruh�d, mert sikeresen beleest�l a tengerbe.

J��, t�nyleg. – vettem �szre. Eln�z�st k�rni m�r g�z lenne, pl�ne, hogy meg se �rdemli a mai nap ut�n.

-         Am�gy hol vagyunk? – K�rdeztem, a hajamat t�r�lgetve a mell�m k�sz�tett t�r�lk�z�vel.

-         Ez az �tmeneti lak�som. Valami v�nember lakott itt. K�t napig szell�ztethettem ut�na. Hozz�d akartalak vinni, de valami nem stimmelt.

-         Elk�lt�ztem p�r h�nappal a t�voz�sod ut�n.

-         J� tudni – felelte, �s elkezdett vetk�zni.

Ok�, hogy kimentett a tengerb�l �s � is csurom vizes lett, de nem d�jaztam az �tlet�t, hogy el�ttem akar le�lt�zni, ahelyett, hogy kimenne, hogy k�vethessem a p�ld�j�t. Ny�r ide vagy oda, a v�z baromi hideg n�lunk m�g ilyenkor is.

-         Igaz�n kimehetn�l �s adhatn�l valami sz�raz ruh�t!

-         Mindj�rt keresek, de nem �rtem m�rt k�ne kimennem. L�ttuk egym�st el�gszer – �rtetlenkedett.

-         Csak. M�r nem vagyunk olyan viszonyban.

Szemeit forgatva el�keresett egy p�l�t �s hozz�m v�gta, majd kis�t�lt a szob�b�l. �t�lt�z�s ut�n is er�sen f�ztam, ez�rt magamra szedtem az �sszes takar�t, amit tal�ltam, de nem lett jobb. Mire Damon visszaj�tt, m�r kocogtak a fogaim a diderg�st�l.

-         Ennyire nincs hideg – jegyezte meg.

-         Nem hiszem, hogy a hideg miatt f�zok.

-         Gondolom. Tudok seg�teni?

-         Adj m�g takar�t!

-         Nincs t�bb. De egy kis szex tal�n seg�tene. – L�pett k�zelebb mosolyogva.

V�laszra se m�ltatva megjegyz�s�t csak cs�ny�n n�ztem r�. M�g sz�lesebben mosolyogva lefek�dt mell�m.

Ugyan nincs olyan meleg teste, mint Jake-nek, de olyan hideg sem lehet, mint Edwardnak. Hat�reset. Ciki, ha most hozz�b�jok, de h�tha nem f�zn�k annyira. Nem, ink�bb hal�lra fagyok. H�tat ford�tottam neki �s igyekeztem elk�pzelni magam valami kellemes helyen.

-         Nyugodtan k�zelebb j�hetsz, nem foglak meger�szakolni.

P�r centivel h�tr�bb cs�sztam, mire � laz�n mag�hoz h�zott �s �t�lelt.

-         Mi lenne, ha megforduln�l? – vetette fel.

-         Akkor v�szesen k�zel ker�ln�k az arcodhoz.

-         �s az baj?

-         F�lek, hogy nem b�rn�l magaddal.

-         Most nem sz�nd�kozom veled semmit csin�lni, csak azt akarom, hogy �tmelegedj.

-         Most? �s k�s�bb? – Kerekedett ki a szemem. Kezdett kib�jni a sz�g a zs�kb�l.

-         Amint helyrej�ssz, az elk�vetkez� egy-k�t h�ten nem fogom visszafogni magam, erre sz�m�thatsz.

-         De j� – motyogtam.

-         Ha megmondod, hol laksz most, hazaviszlek, �s miel�tt induln�nk, visszaj�v�k �rted – v�ltott t�m�t.

Megadtam a c�met, kocsiba �lt�nk �s p�r perc m�lva m�r az �n ajt�m el�tt �lltunk. Elford�tottam a z�rban a kulcsot, k�zben azon agyalva, mi lenne, ha kibaszn�k vele, �s nem h�vn�m be. Azt�n eszembe jutott, hogy nincs rajtam a verb�n�s nyakl�ncom, �gy legink�bb magammal toln�k ki.

Beinvit�ltam, megbesz�lt�k a tov�bbiakat, majd t�vozott.

M�g aznap �sszecsomagoltam, de Damon nem j�tt. M�snap este kicsit idegesebben fek�dtem le, �reztem, hogy ma nem �szom meg l�togat�s�t. Kor�n �gyba b�jtam, h�tha legal�bb f�lig kialszom magam.

Szok�s szerint h�ton aludtam, �s arra �bredtem, hogy valaki f�l�m hajol. A m�sodik �szrev�telem az volt, hogy nincs k�zt�nk takar�, a harmadik pedig, hogy a keze rajtam kalandozik.

-         Mi a fr�szt m�velsz? – K�rdeztem �lmosan.

-         Gondoltam, ha m�r �gyban vagyunk, kihaszn�lhatn�nk…

-         R�szeg vagy, hogy ilyen jut eszedbe? Sz�llj le r�lam!

Pr�b�ltam lel�kd�sni, nan�, hogy eredm�nytelen�l.

-         Figyelmeztettelek el�re.

-         Most keltem fel!

-         Na �s?

A h�l�ingemet lassan a nyakamba tolta, kezdett aggasztani a helyzet. Egyetlen es�lyem volt kih�tr�lni.

-         Nem halaszthatn�nk k�s�bbre? Egy�bk�nt is t�l j�zan vagyok, hogy �jra �sszefek�djek veled.

Az utols� mondatot nem kellett volna odasz�rnom, de h�tha veszi a lapot.

-         M�r �gy r�k�sz�ltem.

-         �rzem, de l�gy sz�ves! Nincs kedvem hozz�d.

-         Na j�, majd legk�zelebb. – G�rd�lt mell�m csal�dottan. – �sszepakolt�l?

-         Igen. Ak�r indulhatunk r�gt�n.

-         R��r�nk m�g egy �ra m�lva menni, elv�gre nem �gy terveztem…

-         J�, akkor eszek valamit. Eld�nt�tted hova menj�nk? – T�rtem ki a t�ma el�l.

-         �rorsz�gba.

Kim�sztam az �gyb�l �s a szekr�nyhez l�ptem. Nem kezdtem el k�tekedni, hogy menjen ki, igyekeztem a szekr�nyajt� takar�s�ban �lt�zni, csak nem sz�m�tottam r�, hogy m�g�m �ll. A h�l�ingemmel takarva magam fordultam fel�, b�r minek, azt nem tudom. Tal�n reflexb�l.

-         Nem �ln�l le? Nyomaszt, hogy m�g�ttem �llsz.

Sz� n�lk�l elindult az �gy fel�, majd k�t l�p�s ut�n meggondolta mag�t �s visszafordult. K�zben magamra kaptam egy fels�t.

-         Kiakaszt� tudsz lenni. Nem b�rok rajtad kiigazodni. Egy �ve j�l elvoltunk, v�gigszeretkezt�k a h�zat ak�r f�nyes nappal is, most meg sz�gyenl�sk�dsz el�ttem �s elutas�tasz.

-         Nem t�nt fel, hogy az�ta t�rt�nt p�r dolog? Szak�tottunk, lel�pt�l, majdnem elpuszt�tottad a sz�l�v�rosomat. Gondolod, csak �gy elfelejtek mindent, �s ott folytatjuk, ahol abbahagytuk? Rajta, rad�rozd �t az agyam, ahogy szoktad �s akkor tal�n, de csak tal�n minden rendbe j�n k�zt�nk. Nem vagyok Caroline. Teljes�tem az �g�retemet, azt�n t�nj el az �letemb�l! Mindkett�nknek az lesz a legjobb.

K�zel l�pett �s m�lyen a szemembe n�zve fontolgatta javaslatomat. V�g�l letett r�la.

-         Nem fogom megtenni, b�rmennyire is v�gyn�k r�. A szak�t�st meg te er�szakoltad ki, nem �n. Ez�rt l�ptem le. A mostani�rt bocs�natot k�rek, b�r k�tlem, hogy el�g lenne neked. V�g�l is nem tettem meg �s ez a l�nyeg, nem?

-         Majd megl�tom, megbocs�tok-e – v�gtam vissza, jobb nem jutv�n eszembe.

-         A t�bbire szok�s szerint most se reag�lsz. Menj enni, miel�tt �n is meg�hezek…

F�lre�llt az utamb�l �s megadta a kezd� lend�letet. Nagyon gyorsan elkezdtem agyalni �tban a konyha fel�, hogy mi a fen�t mondhatn�k neki.

~~~~~~~O~~~~~~~

Kb. egy �vvel kor�bban.

-         Nem �rtem, mi�rt j�tt r�d hirtelen a szak�thatn�k egyik napr�l a m�sikra – kiab�lt ut�nam Damon a nappalib�l.

-         Addig akarom abbahagyni, am�g nem durvulnak el a dolgok. Nem ill�nk �ssze. Keress egy csinos kis v�mp�rl�nyt, aki b�rja az iramodat!

-         Nagyon vicces vagy, de nem �rtem mire utalsz az eldurvul�ssal. Haraptalak meg egyszer is? Na j� egyszer, de az v�letlen volt.

-         Az�rt tartott h�rom m�sodpercig, mire elengedted a derekam, mi? Ezt hagyjuk! T�nyleg nem akarok veszekedni, csak legyen v�ge k�zt�nk. Nem illek hozz�d.

~~~~~~~O~~~~~~~

Visszaeml�kezve arra a napra, r�j�ttem, hogy most se tudn�m �rtelmesebben megmagyar�zni a dolgokat. Egyszer�en �gy �reztem, �gy lesz helyes. J� volt vele, de r�g rossz, hogy egy el�g brut�lis �s f�kezhetetlen h�r�ben �ll� v�mp�rral laksz, akivel szemben tudod, hogy semmi es�lyed megv�deni magad, ha netal�n bekattan. �s n�la sose lehetett tudni. De ezt hogy mondja el neki az ember?! Majd egyszer tal�n sms-ben, mikor el�g messze vagyok t�le, �s nem tudja, hol vagyok.

K�zben �sszedobtam egy szendvicset �s le�ltem megenni.

-         Nem zavarlak? – K�rdezte g�nyosan, de nem v�rva v�laszra, helyet foglalt velem szembe.

-         Nem, de ne j�tszd a s�rtettet, nem �ll j�l �s nincs is r� sok okod!

-         Most majdnem mondtam valamit, de hagyjuk! Egy�l, �lt�zz�l �s induljunk!

�gy lett, ahogy k�rte. Elraktam m�g n�h�ny szendvicset, �sv�nyvizet, cigit �s p�nzt, kocsiba v�gtuk magunk �s csendben elindultunk.

A rep�l�n se sz�ltunk igaz�n egym�shoz, mindketten lefoglaltuk magunkat egy-egy k�nyvvel. A k�rd�s�re is, miszerint besz�ltem-e v�g�l Kaley-vel, r�viden feleltem: „Igen, Stefan �tment hozz� �s helyrerakta az agy�ban, amit te okozt�l.” Lassan r�nk esteledett �s csak nem hagyott nyugodni, honnan szerezte a mag�nrep�l�t. Pl�ne, hogy egyre idegesebb lettem, mivel nem engedett r�gy�jtani, a szendvicseim meg elfogytak.

-         Honnan van a g�p? – T�rtem meg a csendet.

-         K�z�d? – K�rdezett vissza, fel sem n�zve k�nyv�b�l.

-         Tal�n �n is ezen utazok.

-         Ugyan mit gondolsz, honnan van? Vettem, nem? Meggy�ztem egy pil�t�t, hogy � bizony Dublinba akar rep�lni. Ennyi.

-         Ezt olyan neh�z volt elmondani?

-         Neked olyan neh�z elmondani, mi�rt szak�tott�l?

&a