Per Invia (�ttalan utakon)

Egyed�l �ltem egy kup�ban; a vonat egyhang� r�zk�d�sa �lomba ringatott. �lmomban egy horrorfilm k�peik�nt l�ttam magam el�tt, ahogy Drac�b�l n�gy�l�l� sorozatgyilkos v�lik a szak�t�sunk ut�n. M�r vagy az �t�dik l�ny brut�lis kiv�gz�s�t n�ztem, mikor a f�lke ajtaj�nak zaja fel�bresztett. �lmosan felpillantottam �s Pottert pillantottam meg. Szebbn�l szebb l�tv�ny �r. Magamra er�ltettem egy bar�ts�gos f�lmosolyt, �s v�rtam, hogy megsz�laljon.

-         Szia! Fel… fel… fel�bresztettelek? – dadogta.

-         Szia! Tulajdonk�ppen igen. De nem baj, �gy is r�m�lmom volt.

-         Akkor j�. Vagyis nem j�… M�rmint…

-         �rtem, �rtem. Mi j�ratban vagy erre? – seg�tettem ki.

-         Csak hallottam, hogy te is most j�ssz vissza a suliba, m�ghozz� egyed�l. Gondoltam kihaszn�lom az alkalmat, h�tha van kedved besz�lgetni.

-         �lj le!

-         K�szi. Sz�val t�nyleg Draco n�lk�l utazol? – K�rdezte, mik�zben helyet foglalat velem szemk�zt.

-         T�nyleg. Mivel szak�tottunk.

-         Hogyhogy?

-         Ezt hossz� lenne elmagyar�znom, �s tal�n meg sem �rten�d. A l�nyeg, hogy szak�tottam vele.

-         V�gleg?

-         Igen. �s nem akarok m�s pasit sem.

-         Ha nem akarod, ne mondd el. Elhiszem, hogy nem lehet k�nny� neked. Tulajdonk�ppen �t tudom �rezni a helyzetedet.

-         Nem eg�szen. Ha ismern�d a k�r�lm�nyeimet �s ind�t�kaimat, nem �ll�tan�d ezt. Meg�rthetsz, de �t nem �rezheted a helyzetemet. Voldemort l�nyak�nt nem ugyanazt �lem meg, mint te Kiv�lasztottk�nt. Nekem olyannak kell lennem, mint az ap�m, ha meg akarok neki felelni. M�rpedig �n mindent megteszek, hogy ne csak egy gyenge n�nek l�sson. Egyre ink�bb kezdem azt �rezni, hogy elj�n a nap, hogy engem f�lre�ll�t az �tb�l, �s azt fogja mondani: „Ez nem neked val� munka. Neked ott a csal�d. Neked az val�.” B�rmit teszek, az neki mindig kev�s, csak mert �n l�ny vagyok.

-         Val�ban nem foghatom fel, mert nem tapasztaltam ilyen probl�m�t. De �r�l�k, hogy megb�zt�l bennem annyira, hogy megoszd ezt velem.

-         J�lesett elmondanom. K�sz�n�m, hogy meghallgatt�l.

-         Nincs mit. �n b�rmikor sz�vesen meghallgatlak. Hozz�m bizalommal fordulhatsz.

Azt nem mondtam el neki, mi�rt szak�tottam Drac�val, de sok m�s egy�b t�m�t �tbesz�lt�nk az utaz�s h�tral�v� idej�ben. Mikor lesz�lltunk, csatlakoztam vele a bar�taihoz. Elmes�lt�k kinek hogy telt a sz�nete, majd a kast�lyban sz�tv�ltak �tjaink. A klubhelyis�gben meg sem �llva felmentem kipakolni a szob�mba. Megetettem Anubist, hely�re �ll�tottam az �tj�r� t�kr�t, azt�n csak fek�dtem az �gyamon. Azon r�g�dtam, vajon helyesen d�nt�ttem-e? Vajon akarok-e olyan lenni, mint az ap�m, hogy megfeleljek neki, vagy norm�lis �letet akarok �lni? A v�laszokat �n magam sem tudtam. Egyre csak az zakatolt az agyamban, hogy hiba volt, amit tettem. De hi�ba is adn�m fel terveimet �s elv�r�saimat magammal szemben, egy elvet akkor se tudn�k lek�zdeni magamban: �n nem h�zasodom. B�rmennyire is szeretem Drac�t, nem lenn�k k�pes hozz�menni, m�g akkor sem, ha ezzel elvesz�tem. Nem. Akkor ink�bb maradok ap�m h� hal�lfal�ja. �gy mindenkinek jobb lesz. Kiv�ve tal�n azoknak, akiket meg fogok �lni, de az � szempontjukat sose n�ztem. M�r nem tudtam eld�nteni, mit akarok val�j�ban. T�l j�l �sszebar�tkoztam az ellens�gemmel is. Minden megv�ltozott ezalatt a p�r h�nap alatt. A vil�g 180�-os fordulatot vett velem �s m�r semmit sem l�tok �gy, ahogy azel�tt. Mi lenne a leghelyesebb? Senki nem tud nekem elfogadhat� v�laszt adni. Tal�n az lenne a legjobb, ha elmenek�ln�k ebb�l az eg�sz helyzetb�l. El messze, ahol m�g ap�m haragja sem �rhetne utol. Viszont t�l sok minden marasztal. A suli, az a n�h�ny bar�t, a tes�m… Santhost�l nem tudn�k elszakadni.

-         Min gondolkozol ilyen elm�ly�lten Santhe?

-         Hogy ker�lsz ide �csi?

-         A t�kr�n �t j�ttem. Na de mi a baj? L�tom, hogy valami nyomja nem t�l �rz�keny lelkecsk�det.

-         Szak�tottunk.

-         � vagy te?

-         �n.

-         Mi�rt?

-         Azt nem mondhatom el.

-         Akkor nem tudok seg�teni.

-         Am�gy sem tudsz.

-         Rendben. Ellenben nem szeretn�m ezt a szomor� fejet n�zni. Er�ltess magadra egy kis vid�ms�got. Gyere, s�t�ljunk!

�ll� helyzetbe h�zott, azt�n kitess�kelt a klubhelyis�gbe, majd le az udvarra. A friss h� ropogott a talpunk alatt, mi pedig csak csendben andalogtunk egym�s mellett. Gyan�tlanul mentem tov�bb, mikor egy enyhe �t�s �rte a fejemet. Azt�n m�g egy, �s m�g egy. Hamarosan h�goly�csat�ba kezd�nk, ami szinte h�bor�ba torkollott. �lvezt�k az �nfeledt j�t�kot, m�g el nem �ztunk. Egy egyszer� sz�r�t�b�b�j ut�n �jabb t�mad�sra k�sz�lt�nk egym�s ellen, egy hang azonban meg�ll�totta az eldob�sra lend�l� kezemet.

-         Nem hittem volna, hogy itt tal�llak benneteket.

-         �r�l�k, hogy l�tlak Perselus. – �dv�z�ltem tan�romat megj�tszott kedvesen.

-         Nekem m�r nem is k�sz�nsz? – l�pett el� Draco a taner� h�ta m�g�l.

-         Szia sz�vem! Minek k�sz�nhetj�k l�togat�sotokat?

-         Besz�d�nk van veled.

-         Mir�l? – olvasztottam le a b�jvigyort arcomr�l.

-         A professzor �r �gy v�li, korrepet�l�sra van sz�ks�ged.

-         Hogy mi? – h�rd�ltem fel.

-         J�l hallottad – er�s�tette meg a kifog�st Piton is.

-         De nekem egy�ltal�n nincs…

-         Ha �n azt mondom, hogy van, akkor van. Vagy tal�n k�ts�gbe mered vonni a d�nt�semet?

-         Nem. Term�szetesen nem.

-         �n is �gy gondoltam. Minden p�nteken korrepet�l�sra fogsz j�rni.

-         P�nteken?

-         �s Draco fog korrepet�lni.

Jaj de �reztem, hogy erre megy ki a j�t�k. Legsz�vesebben felpofoztam volna im�dott sz�k�met, hogy let�r�ljem f�l�nyesked� vigyor�t, �m m�gis uralkodtam indulataimon. Minden v�lasz n�lk�l fak�pn�l hagytam �ket �s visszamentem a kast�lyba. Hagytak egyed�l lennem. A folyos�kon t�rtem z�ztam, amit csak l�ttam �s �rtem. D�h�mt�l egyetlen p�nc�l sem volt biztons�gban, �n pedig nem foglalkoztam a k�vetkezm�nyekkel. Szerencs�mre egy tan�r sem j�rt a k�zelemben, �gy nyugodtan v�gigrombolhattam a klubhelyis�g�nkig vezet� utat. A szob�ig �rve lenyugodtam �s m�r csak csendben magam el� meredve �ltem az �gy sz�l�n, mikor Santhos benyitott.

-         Zavarhatlak?

-         Nem.

-         Akkor csak gyorsan �tmegyek ap�hoz.

-         J�.

-         Holnap j�v�k csak.

-         Rendben.

Mikor m�r majdnem bel�pett az �tj�r�ba, ut�na sz�ltam.

-         V�rj!

-         Mi az?

-         Te mondt�l m�r le valamir�l, csak mert �gy �rezted, hogy van egy m�sik dolog, ami fontosabb neked?

Nem v�laszolt r�gt�n. Lassan odal�pett hozz�m, �s leguggolt el�m. K�k szemeiben saj�t k�pm�somat n�ztem. Kisim�tott az arcomb�l egy k�bor tincset, majd halkan megsz�lalt.

-         Ha megoldhat�, sose mondj le semmir�l valami m�s miatt! Sejtem mir�l van sz�, de �gy gondolom, ebben nem igaz�n tudn�k tan�csot adni. Ismersz annyira, hogy tudd, �n mit v�lasztan�k a helyedben. Viszont tudom, hogy te nem azt fogod. Tal�n �gy a helyes. De ne feledd: ha d�nt�tt�l, m�r nincs vissza�t!

-         B�rom az ilyen tan�csaidat �csi. Szerinted j�l fogok v�lasztani?

-         Itt most nincs j� v�laszt�s. K�t �t �ll el�tted. T�led f�gg, melyiken indulsz. Sajnos nincs k�ztes lehet�s�g, csak jobb, vagy bal. Tudom, hogy te balra fogsz menni, �s meglehet, jobb is lesz ez �gy. Az az �let val� neked, b�rki b�rmit mond. Hagyatkozz a meg�rz�seidre! �n most megyek. Apa m�r v�r. Szia!

-         Szia!

Adott egy puszit a homlokomra, fel�llt, �s �tl�pett a t�kr�n. A k�lvil�g elmos�dott k�r�l�ttem. El�jultam.

K�r�lbel�l vacsoraid�ben �bredhettem. Kimentem a folyos�ra, ahol a di�kok t�bbs�ge a Nagyterem fel� haladt. Bementem h�t �n is.

-         Szia Santhe! – k�sz�nt�tt Blaise, amint le�ltem.

-         Hello!

-         Hogyhogy �gy egyed�l?

-         M�g nem tudod?

-         Mit?

-         Draco �s �n szak�tottunk.

-         T�nyleg? Mi�rt?

-         Mert megcsalt. De nem akarok err�l t�bbet besz�lni, ha nem gond.

-         Persze, meg�rtem.

Elcsevegtem volna m�g p�r percig vele, ha nem t�nik fel a sz�nen az emlegetett. T�ntet�leg a fejem is elford�tottam, �m hi�ba.

-         Szia Vir�gocsk�m!

-         Fordulj fel!

-         M�g te vagy megs�rt�dve, mikor �n nem tudom a szak�t�sunk ok�t…

-         Hagyj�l m�r b�k�n! Ennyire nem b�rsz belet�r�dni? V�ge. Konyec. Finito. Hogy mondjam m�g, hogy v�gre MEG�RTSD? – Az utols� szavakat m�r �v�lt�ttem.

Fel�lltam az asztalt�l �s kirohantam. Aznap m�r nem tal�lkoztam Drac�val.

 A sz�net ut�n lassan mindannyian visszar�z�dtunk az iskolai �letbe. F�raszt� �r�k �s k�sz�l�s a vizsg�kra. M�r mindenki el�re f�lt a megpr�b�ltat�sokt�l. �n azonban egyetlen dolog miatt tudtam agg�dni, ami a p�nteki korrepet�l�s volt. Mikor le�rkeztem a pinceterembe, az m�g �res volt. Nemhogy Draco, Piton, de m�g egy �rva �st se volt lent. Le�ltem h�t az egyik padra. P�r perc eltelt�vel m�r l�pteket hallottam k�zeledni. Fel se n�ztem, a j�r�sa hangj�b�l kital�ltam, hogy Draco az. Bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, amiben azon nyomban egy z�r kattant.

-         A j�t�kszab�ly a k�vetkez�: maximum negyven�t percig lehet�nk itt. Az ajt� csak az �ra v�g�n ny�lik ki, vagy ha �n t�vozni akarok. Ezek az �lkorrepet�l�sok addig fognak tartani, m�g k�pesek nem lesz�nk tiszt�zni a dolgainkat. �rthet� voltam?

-         M�gis mit v�rsz most t�lem? Hogy f�l �ra ut�n beadom a derekam, �s azt mondom, hogy „Meggondoltam magam, visszavonom a szak�t�st”? Ez a negyven�t perc csak pazarl�s a dr�ga id�mb�l. Hagyj elmennem!

-         Nem.

-         Besz�lgetni akarsz? Csak rajta! �lj le �s besz�lgess�nk! Hogy van Parkinson? �r�l, hogy elv�lasztott t�lem?

-         Ne l�gy cinikus! Tudom, hogy nem miatta vetett�l v�get a kapcsolatunknak.

-         Mif�le kapcsolatr�l besz�lsz? K�zt�nk sose volt semmi a testi vonzalmon k�v�l. Nem kell t�lozni.

-         Mikor azt mondtam, hogy szeretlek, azt komolyan is gondoltam.

-         Ne nevetess! Szeretni? Te? Sose volt�l, �s nem is leszel erre k�pes. �s �gy �rzem, m�r �n sem. Sajn�lom, hogy csak �m�tottalak, de ez van. Nekem nem kell semmi az ap�m melletti Hal�lfal�i poszton k�v�l.

-         A feles�gemk�nt is lehetn�l az…

-         Az nem ugyanaz. �gy am�gy sem menne.

-         Ott van Bella. � is feles�g.

-         De nem sz�lt soha gyereket. �s �n sem fogok.

-         Hogy �rted ezt?

-         Joelt �r�kbe fogadt�k. Term�szetesen egy aranyv�r� rokonukt�l, akik valami rejt�lyes okb�l kifoly�lag meghaltak, �gy t�z �ves kora �ta Bell��k nevelik. Nem is tudtad?

-         Nem. Nekem sose mondt�k.

-         Tartsd titokban! Nem lett volna szabad elmondanom. Ez bizalmas.

-         De Joel �gy tekint a Lestrange csal�dra, mint ha a saj�tja lenne.

-         Egy egyszer� eml�km�dos�t� var�zslat…

-         �s te ezt honnan tudod?

-         Ap�m mondta el.

-         J� neked, hogy ilyeneket mondanak el. De most t�rj�nk vissza az eredeti t�m�nkra! Mi�rt is nem akarsz hozz�m j�nni?

-         Mert �n nem vagyok feles�gnek val�. Az �n �letem a gyilkol�s. Bella csak az�rt ment hozz� Rodhoz, hogy bevegy�k a k�rbe. De nekem ilyesmire nincs sz�ks�gem. Nem lenne id�m a csal�domra. Nem tudn�k gyereket nevelni, pedig neked arra lenne sz�ks�ged: egy ut�dra. Ezt �n nem adhatom meg neked.

-         �s ha az ap�d azt a parancsot adn�?

-         Ez lenne az egyetlen parancsa, amit megtagadn�k.

-         Att�l, hogy nem j�nn�l hozz�m, m�g nem kellett volna szak�tanunk.

-         Most minek �ltassalak tov�bb? K�l�nben is van el�g gondom, bajom mostan�ban. Felesleges lenne r�d vesztegetnem az id�met.

-         M�rpedig k�nytelen leszel minden p�nteken, addig, am�g vissza nem j�ssz hozz�m.

-         Akkor ak�r eg�sz f�l�vben is itt tarthatsz, mert ez nem fog bek�vetkezni.

-         Majd megl�tjuk.

K�zelebb l�pett, arca h�rom centire volt az eny�mt�l. Kez�vel lefogta az eny�meket, melyekkel az asztalra t�maszkodtam.

-         Fogadjunk! – mondta, �s szem�b�l ism�t csak ridegs�g �radt.

-         Miben?

-         Ha meg tudlak cs�kolni an�lk�l, hogy te visszacs�koln�l, te nyert�l �s elmehetsz.

-         �s ha nem?

-         Akkor �jra a bar�tn�mnek leszel nyilv�n�tva.

-         �n ebbe nem megyek bele.

-         F�lsz, hogy vesz�tesz?

-         Nem.

Dehogynem. K�s� lett volna m�r b�rmit hozz�tennem, mert addigra m�r bev�ltotta �g�ret�t. Hevesen cs�kolt, de minden igyekezete ellen�re nem tudta el�rni a k�v�nt hat�st. Nem tudom, hogyan siker�lt meg�llnom, de nem cs�koltam vissza. Mikor r�j�tt, hogy hi�ba pr�b�lkozik, ell�k�tt mag�t�l, elh�zta a sz�j�t �s kiviharzott a teremb�l.