Nekem sem kellett kétszer mondani. Varázslattal gyorsan megszárítottam magam és felöltöztem, amit szerencsére Damon nem vett észre. Épp végeztem, mikor kopogtak. Stefan állt az ajtóban, de mire megkérdeztem volna, mit szeretne, Damon már a hátam mögött állva megtette helyettem.

-       Nem láttad a naplómat?

-       Mért pont tőlem kérded öcsi? Én nem találkoztam egyetlen naplóddal sem.

-       Oké, csak gondoltam megkérdem. - Felelte Stefan, láthatólag cseppet sem meggyőzve.

Gyorsan kisurrantam a nyitott ajtón, lementem a konyhába. Kay épp kaját csinált.

-       Eddig bírtad? - Kérdezte mosolyogva.

-       Egyrészt igen, másrészt éhes vagyok.

-       Mit szólnál, ha most lelépnénk egy étterembe csak mi ketten? Addig hátha nem szedik szét egymást.

-       Sose bántanám az öcsémet – jelent meg az egyik emlegetett.

-       Á, dehogy – reagáltunk egyszerre. - Komolyan, viselkedjetek rendesen, amíg nem vagyunk itthon!

-       Esélyem sincs rábeszélni, hogy minket is vigyetek?

-       Nincs.

Felálltam az asztaltól, elköszöntem tőle és elindultunk. Még visszaszóltam neki, hogy az ő kocsiját visszük és bezártam az ajtót. Persze simán megakadályozhatott volna, ha akar, de ránk hagyta.

A Fog City Diner-be ültünk be, ahova mindig szoktunk, ha meglátogatom. A vacsit megfejeltük egy kis iszogatással, kihasználva az alkalmat, hogy nincsenek szemfüles vámpírok a közelünkben, így nyugodtan kibeszélhettük őket, és Kay is rá tudott gyújtani.

-       Végre cigizhetek. Stefan miatt nagyon ritkán jutok cigihez. Utálja. Néha napokig át se megyek hozzá, csak hogy legyen időm kiszellőzni egy doboznyi után.

-       És most hogy fogsz visszamenni hozzá?

-       Egy csomag rágóval, szájspray-el, a többit meg rád fogom. Damon téged nem baszogat a cigi miatt?

-       Nem szereti, de elviseli. Bár lehet, hogy most már nem fogja annyira. A vámpírrá válásodról beszéltél már Stefannal?

-       Hallani se akar róla. Pár év múlva visszatérhetünk rá, ha már úgy látja, készen állok. Azt mondta, olyan fajta vagyok, aki megutálná és szörnyetegnek tartaná saját magát. Főleg amíg nehezen kontrollálom magam. Te gondolkoztál a dolgon?

-       Aha. Bár egyelőre meglátom, hogy alakul a kapcsolatunk. Egyelőre havi kényszertávolléteket is muszáj leszek bevezetni. Legfeljebb viszlek magammal, addig is lesz tőlük egy kis nyugtunk. Stefan meg szerintem túloz. De ha sokáig hajthatatlan marad, megkérjük a bátyját. Elvégre jön neked egyel.

-       Igen, de nem biztos, hogy rá merném bízni. A havi kiruccanás jó ötlet. Többet tudnánk nyugisan dumcsizni.

-       Sziasztok csajok! - hallottuk hátunk mögül a két emlegetett vámpírt.

-       Erről beszéltünk. Mit kerestek itt? - Kérdezte kicsit mérgesen Kaley.

-       Aggódtunk miattatok, elvégre vacsiról volt szó – felelte az ő pasija. - A mobilt meg nem vettétek fel.

-       Az enyém nálatok maradt – szóltam.

-       Az enyém meg le van némítva.

-       Gond lenne ha csatlakoznánk? - kérdezte Damon.

-       Nem tennétek, ha az lenne? Üljetek le, ha már itt vagytok. - Adta be a derekát Kay.

Nem kellett kétszer mondani nekik. Az este végeredménye az lett, hogy mindannyian enyhén spicces állapotban tértünk haza. Damon vezetett, én meg bealudtam az anyósülésen. Arra ébredtem, hogy szemfogaival finoman karcolgatja a tarkómat, miközben keze a hasamat simogatta.

-         Hideg a kezed. Mit csinálsz? – szóltam rá nyűgösen.

-         Szórakoztatom magam – felelte unott hangon.

-         Arra ott a szép nagy plazma tv-d. Hagyj aludni!

-         Öltözz át!

Zombi módjára kikászálódtam az ágyból és megkerestem a holmim. Lerángattam magamról a ruhát és belebújtam egy hálóingbe, aztán visszamásztam a takaró alá. Két perc alatt visszaaludtam.

Reggel hatalmas fejfájással keltem. Egyedül voltam a szobában, a polcon egy pohár víz és egy Aspirin várt a mobilom mellett, ami meg is szólalt, alig hogy bevettem a gyógyszert.

-         Jó reggelt! Stefannal eljöttünk, majd rájössz miért. Megkértem, hogy vigyen be neked fájdalomcsillapítót, gondolom megtaláltad.

-         Igen, köszi. Hol vagytok?

-         A Mercantilában.

-         Komolyan elmentél kádat venni? Nem hiszlek el.

-         És még ma ki is szállítják. Leteszem, mert itt az eladó. Igyatok egy kávét, cigizzetek, amíg haza nem érünk, csak ne a házban! Ebédet viszünk.

Bontotta a vonalat, de én még pár másodpercig szótlanul pislogtam. Aztán bejött Kaley.

-         Igyekezz, mert fél órán belül hazaérnek és el kell magunk után takarítanunk!

Mielőtt megkérdeztem volna, mire is gondol, rájöttem magamtól. Az ágynemű enyhén véres volt alattam. Szidtam egy sort a nők tervezését, aztán mágiával eltüntettem a nyomaimat, rendbe szedtem magam és elhasználtam egy nagy adag parfümöt, hogy elfedje a vér szagát. A kávé és a cigi után a parfüm kúrát megismételtük, amit követően nem sokkal meg is érkeztek a fiúk. Három méternél egyik se jött közelebb hozzánk. Damon lerakta a kaját a pultra és távozott, Stefan pedig megállt az ajtóban.

-         Remélem nem gond, hogy a McDonald's-ból hoztunk kaját, de Damon elválogatta az időt. Most megyek a szobámba. – Mutatott hátrafelé és gyorsan távozott.

Nem vettük zokon a Big Mac menüt, jóízűen megebédeltünk belőle. Megbeszéltük, hogy most rögtön csomagolunk és lelépünk hozzám. Senki nem tiltakozott és vacsorára az én házamba értünk.

A nappaliban kényelembe helyezkedve elővettem valamit, amit meglátva Kay izgatottan kapott ki a kezemből.

-         Ez Stefan naplója?

-         Az.

-         Hogy került hozzád? Ugye tudod, hogy ebből milyen balhé lehet, ha megtudja?

-         Damon szobájában volt, ő olvasgatta és ezt a tulajdonosa is sejti. Szemrebbenés nélkül bemártom, ha lebukok és kimagyarázom magam. Na, belenézünk? – Kérdeztem gonosz mosolyra húzva számat.

-         Naná – felelte, máris lapozgatva.

Ha emberi módszerrel próbáltuk volna megtalálni a keresett részt, talán órákba is beletelt volna, de saját eszközeinkkel pár perc alatt megleltük.

Elena ma szakított velem. Azt mondta, nem tudja tovább elviselni, hogy ilyen veszélynek teszi ki azokat, akiket szeret, és míg mi együtt vagyunk, ők nincsenek biztonságban. Elfogadtam a döntését, ezért úgy döntöttünk a bátyámmal, hogy San Franciscóba költözünk. …A házat sajnáltuk volna otthagyni, ezért megkértük Bonnie-t, hogy amennyire tudja, helyezze át SF-ba. Majdnem tökéletes lett az eredmény, néhány tárgy és bútor veszett csak el. Damon azóta is szidja Bonnie-t, amiért főleg az ő szobáját károsította meg. …Nagyon szokatlan új helyen élni, új emberek között. Nem tudom, mihez kezdjek. Azt reméltem, jobban fogom viselni a hiányát, de szinte beleőrülök. Legszívesebben csak törnék-zúznák, de nem teszem. Futással igyekeztem levezetni a feszültséget, míg egyszer majdnem megöltem a túrázót… Hónapok teltek el, mire nagyjából össze tudtam magam szedni. Azt hiszem, itt az ideje megpróbálni új kapcsolatok kialakítására. Találkoztam egy lánnyal, aki megtetszett. Telefonbeszélgetéséből jöttem rá, hogy ő is nemrég költözött a városba és egyedül érzi magát. Úgy döntöttem, ő lesz az első, akihez közelebb fogok kerülni… Ma odamentem hozzá. Nagyon kedves lány, Kaley-nek hívják… Egyre jobban megismerem Kay-t. Beavatott a titkába, hogy boszorkány. Nem lepődött és nem is ijedt meg attól, hogy vámpír vagyok. Azt hiszem, lassan készen állok egy új kapcsolatra.  

Kicsit sokkolt mindkettőnket az olvasmány, bár sejtettük, hogy Stefan kikészült a szakítás után. Kaley mobilja megcsörrent, és míg ő kiment telefonálni, én gondolataimba merülve visszaemlékeztem arra a napra, mikor először jártam a Salvatore házban.

~~~~~~~O~~~~~~~

Kb. két évvel korábban

A kocsiban ülve még mindig nem voltam biztos, hogy kész vagyok erre a találkozásra. Nem értettem mért, mégis aggódtam. Az ajtóban állva még inkább összeszorult a gyomrom, pláne mikor megláttam, ki enged be. Rémlett, hogy a pasi kinézete nem illik a barátnőm által leírtakhoz, de nem bírtam megállni a kérdést, hogy ugye nem ő a barátja. Kay felháborodva tiltakozott.

-         Ő a bátyja, Damon.

-         Róla mért nem tettél eddig említést? Akkor már rég eljöttem volna látogatóba – kértem számon, le sem véve szemem az idegenről.

Bemutatkoztunk egymásnak, mire barátnőm fejcsóválva konstatálta magában, hogy majd rájövök. Aztán megismertem a már sokat emlegetett Stefant. Nem értettem, miért van oda érte annyira, de legalább nem veszünk rajta össze. Én megmaradtam a helyesebb, titokzatos bátynál. Bár sose voltam az a fajta, aki rögtön lefekszik egy férfival, azt az estét már Damon ágyában töltöttem. És azon kívül még jó pár másikat, amíg haza nem jött velem a szigetre.

~~~~~~~O~~~~~~~

Mire véget ért a múlton való merengésem, Kay is visszatért és egy ötlettel állt elő.

-         Fiatal még az éjszaka. Mit szólnál, ha elmennénk mulatni valahova? Iszogatunk, táncolunk, flörtölünk pár sráccal. Benne vagy?

-         Mért is ne? Rég buliztunk együtt egy jót.

Mivel a torony fesztivál még tartott, messzire se kellett mennünk, az utcákon szinte mindenhol zajlott a buli. Kicsíptük magunkat és belemerültünk az éjszakába.

Végül hajnal háromkor, két pasi kíséretében értünk haza. Dél körül keltem a telefonomra. Az előző esti kísérőm meg mellettem feküdt, éppen ébredezett. Hiába kértem, hogy maradjon csendben, és igyekeztem tőle minél távolabb menni, Damon még így is meghallotta a vonal túlvégén.

-         Az meg ki melletted?

-         Fogalmam sincs.

-         Az szép. Akkor túl jól sikerült az éjszaka.

-         Nem történt semmi. Ruha is van rajtam.

-         Majd beszélünk. Itt a szállító.

Nem volt teljesen jogos a felháborodása, de nem tudtam vele mit kezdeni.

Napokig egyikünk barátja sem keresett minket, még Stefan is megsértődött, bár indulás előtt azért felhívta Kaley-t, hogy kijöjjön-e elénk. A postás az utolsó pillanatban jött oda hozzánk. Fontos levélnek tűnt, amit hozott. Mikor a kompon elolvastam, nem akartam hinni a szememnek. Tudatták velem, hogy van egy négy hónapos kisfiú, akinek én lettem a gyámja, utolsó élő rokona gyanánt. Megkértek, hogy a megadott címen és időpontban jelenjek meg. Hogy ezt hogy fogom közölni a többiekkel… A vámpírrá válásunk egy időre ugrott.

Stefan morcosan ugyan, de várt ránk a kikötőben. Az egy dolog, hogy hazáig őt meg lehetett nyugtatni, de félő volt, hogy nekem nem lesz ilyen könnyű dolgom a bátyjával, aki a szobájában nézte a tv-t és akkor se szólt hozzám, mikor mellé feküdtem.

-         Haragszol?

Felesleges kérdés volt, de ez jutott eszembe. Rám nézett, aztán vissza a képernyőre. Felálltam megnézni az új szerzeményt. Kör alakú jakuzzi. Egész nagynak tűnt, de ha nem szólok be neki, nem csalok elő belőle egy kukkot se.

-         Egész jó kád, de biztos elég nagy lesz?

-         9000 dolcsimba került, úgyhogy ajánlom, hogy elég nagy legyen.

-         Áh, mégse némultál meg. Ennek örülök.

Kinyitottam a bőröndömet, kivettem belőle a naplót és ledobtam az ágyra, aztán fogtam a cuccom és elindultam az ajtó felé.

-         Hová készülsz?

-         Még nem tudom.  – Azzal kisétáltam.

A nappaliig jutottam, ott lehuppantam a kanapéra. Stefan ült le mellém.

-         Baj van?

-         Haragszik. Pedig a levelet még nem is látta. – Kérdését megelőzendő, odanyújtottam neki a papírt.

Végigfutott rajta és bólogatott.

-         Hát ennek tényleg nem fog örülni.

-         Nem próbálnál meg beszélni vele, hogy legalább csak egy dolog miatt legyen majd kiakadva?

-         Nem garantálom a sikert, de teszek egy kísérletet. Aztán beszélhetnénk arról, hogy még mindig olyan rossz véleménnyel vagy-e rólam. – Az utolsó mondatot már vidámabban mondta.

-         Oké.

-         A nagyságos úrnak meg megemlítheted, hogy ha nem hisz nekem, nyugodtan túrjon bele az agyamba – szóltam még Stefan után.

Nagyjából tíz perc telt el, mire visszajött.

-         Menj fel hozzá!

-         Köszi!

Mikor benyitottam, épp engedte a vizet a kádba.

-         Békülés gyanánt felavathatnánk – intett fejével a jakuzzi felé.

-         Még zárd el, mert valamit látnod kell.

A kezébe nyomtam a levelet. Többszöri elolvasás után csak ennyit tudott kinyögni:

-         Ez most komoly?

-         Aha.

-         Na nem! Erről szó sem lehet. Nem kell egy sírós csecsemő ebbe a házba.

-         Azt hiszed, én örülök ennek? Nekem sem tetszik, hogy egy idegen gyereket a nyakamba varrnak, miközben nem is értek a babákhoz. Amint lehet, örökbe fogom adni, de addig is el kell viselnünk, és gondoskodnunk kell róla. – Szálltam vitába vele.

-         Nem szívem. NEKED kell gondoskodnod róla. Engem ebből hagyj ki! Kaptok egy külön vendégszobát a ház túlsó végében, amit berendezhetsz neki, de én a közelébe se akarok menni. Megegyeztünk?

-         Meg.